Már csak pár óra van hátra ebből az évből, ilyenkor szoktak az emberek visszatekinteni az elmúlt 12 hónap történéseire, eredményeire, kudarcaira, és fogalmaznak meg terveket, célokat a következő évre, mielőtt elmennek pajtásaikkal valami zenés helyre, és az évváltás apropójából vállalhatatlanná szórakozzák magukat. Ezt teszem én is. Hehe.
Elég vegyes érzésekkel tekintek vissza a 2016-os évre, de leginkább jó érzésekkel. Nem indult valami csodásan, egy kisebb műtétből lábadoztam még januárban, a mozgást csak szép óvatosan kezdhettem el. Majd márciusban összeszedtem egy olyan kemény influenzát, ami miatt szinte az egész hónap kimaradt a futás szempontjából. Így mentem neki az év első versenyének áprilisban, egy félmaratonnak Keszthelyen, ahol megfutottam életem legjobbját. Ezt azóta sem értem, de jól esett, és erőt, önbizalmat adott pontosan akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt valami ilyenre.
Ami az eredményeket illeti, egészen jó év volt ez. Volt pár elvárásom magammal szemben, aminek nagyon szerettem volna megfelelni: egy 1:45 alatti félmaraton (pipa: 1:44:51, április, Keszthely), és 4 óra altti maraton (pipa: 3:48:27, október, Budapest). Terveztem, hogy legalább 2000 kilométert (vagy inkább 2016... Korábban írtam már erről a fétisről) futok, ez is megvolt, bár nem sokon múlt. Az októberi maratonon sikerült a lábfejemet úgy meghúznom vagy inkább túlterhelnem, hogy aztán emiatt kellett újra leállnom megint hetekre.
Cuki oklevél
Kipipálhatom még azt a pontot is a tervek listájáról, hogy a futás mellé heti rendszerességgel felveszek egy erőnléti edzést is. Az év elején becsatlakoztam egy kettlebell csoportba, erősítendő azokat az izmokat is, amiket a futás nem mozgat, "bár igény vóna' rá". Nos, szerintem ez volt az év egyik legjobb döntése. Ez önmagában meg fog érni egy posztot. Nemsokára el is fogom követni.
Az egyetlen idei terv, amit nem pipálhatok ki, az, hogy megtanulok rendesen gyorsban úszni. Ez egy jövőbeli projekt része lesz majd, nem bánom igazán, hogy ez most kimaradt, sőt a 2017-es tervek között már nem is kapott helyet. Majd egyszer. Talán. Nem biztos.
És most itt a tél. Ez a tél most más, mint az elmúlt években. Amikor tehetem, nem aszfalton futok, hanem inkább terepen, erdei ösvényeken. Most itt gyűjtöm, nyújtom a távokat és az emelkedőket. A 2017-es évre új célom van, ami nagyobb falat lesz, mint eddig bármi. BÚÉK!
