Nem akarok itt ordenáré módon végigszipogni egy komplett bekezdést, de sajnos az a helyzet, hogy a téli alapozásom nem úgy sikerült, ahogy én azt szerettem volna. Helyesbítek: rohadtul nem sikerült a téli alapozás. Márciusig bezárólag. Novemberben volt egy kisebb fajta műtét rajtam egy begyulladt nyirokcsomó miatt, de ahhoz épp elég volt, hogy emiatt másfél hónapra szigorú mozgásmegvonásra legyek ítélve. Aztán éppen kezdtem volna kicsit már mozgolódni, lájtosan futogatni, mikor márciusban elkapott egy olyan rettenetesen durva influenza vírus, ami szintén majdnem egy hónapra ledöntött.

Pedig csodás terveket dédelgettem még ősszel! Volt benne egy Ultrabalaton teljesítése három fős váltóban májusban (hú, az pedig de szép dolog!), előtte pedig egy CEP Fehérvár félmaraton áprilisban. Ez utóbbi a rossz idő miatt aztán el is maradt, de egy augusztusi napra újra meghirdették. Ott meg már mint iramfutó debütálok majd, erről egy másik posztban írtam is pár sort.

Eljött aztán az április, ami most így akkor nekem a tavasz kezdetét jelentette futónaptárilag. Sikerült végre pár kilométert lefutni fájdalommentesen. Kicsit meg is erősödtem mind fizikailag, mind lelkileg, és bár még fényévekre voltam (és vagyok jelenleg) a tavaly őszi formámtól, felszívtam magam és elkezdtem magamnak egy passzentos versenyt keresni. 

Mi van időben a legközelebb? Keszthelyi Kilométerek maraton és félmaraton, pünkösd vasárnap. Felejtős, marha messze van! De várjál! Pillantás a naptárba, és kiderül, hogy gyermekeim anyjával és a teljes szaporulattal ott kempelünk éppen kb. 5 kilométerre a verseny helyszínétől. Ez mi, ha nem égi jel? Itt muszáj elindulni! :-) A maratoni táv sajnos még szóba sem jöhetett, de egy félmaraton már nagyon hiányzott, ha másért nem is, a verseny hangulata miatt. Azt nem gondolom, hogy bármilyen esélye lehet egy személyes rekordbeállításnak ilyen felkészültségi szinten, de, ha fel tudom fogni egy edzőversenynek, akkor ez akár egy vidám és hasznos futam is lehet.